×

Te + Én

A kapcsolatfüggőség súlyosabb gond, mint hinnénk

A kapcsolatfüggőség legfontosabb jellemzője, hogy az illető retteg a magánytól, és nem tudja elképzelni az életét társ nélkül. Inkább maradnak egy rossz kapcsolatban, csak ne kelljen egyedül lenni...

Bár férfiak esetében is előfordulhat ez a jelenség, a felmérések szerint inkább a nőkre jellemző. De mégis, hogyan alakulhat ki ez a félelem valakiben? A szakértők szerint ezek lehetnek az okai, hogy valaki ilyen szinten ragaszkodjon ahhoz, hogy kapcsolatban legyen.

megcsalás_párkapcsolat_veszekedés

Félelem az önállóságtól

Az esetek többségében ezek az emberek burokban nőttek fel. A szülők már-már túlféltették őket, így nem tudott kialakulni a felelősségérzetük önmaguk iránt. Sok kapcsolatfüggő azt hozza fel kifogásként, hogy nem tudja eltartani magát, ezért nem hagyja el a párját. Jellemző még rájuk, hogy a legkisebb kérdésekben is sokat hezitálnak, majd inkább elmenekülnek a szituáció elől. Ezért ragaszkodnak a párjukhoz, aki a védelmező szerepében fellépve, minden döntést helyettük hoz meg.

Az érettség hiánya

Ahogyan a gyerekek is félnek egyedül maradni, és éjszakánként átszöknek a szüleik ágyába, úgy a kapcsolatfüggők is pánikba esnek már a gondolattól is, hogy egyedül kell lenniük otthon. Valamiképpen nem tudják elengedni a gyermekkorukat, ezért sem társat választanak maguknak felnőttként, hanem apa- vagy anyapótlékot. Így sosem lehet egyenlő a hatalmi viszony közöttük, mert a kapcsolatfüggő arra vágyik, hogy uralkodjanak felette, megmondják neki, hogy mit tehet és mit nem. Akik pedig ezt a helyzetet élvezik, azoknak szintén nem túl egészséges a párkapcsolatról kialakult képük.

Gyermekkori traumák

Ha egy szülő nem mutatott elég szeretet a gyermeke felé, vagy épp ellenkezőleg, túl szorosan tartotta maga mellett, akkor az a gyerek felnőtt fejjel hibásan fogja megítéli a kapcsolatokon belüli határokat. Gyakori még a kapcsolatfüggőknél, hogy kiskorukban váltak el a szüleik, és az egyik szülőt ezáltal elveszítették. Hogy felnőttként ne kelljen átélniük újra azt a fájdalmat, mikor elvesztették az apjukat vagy anyjukat, bennük fel se merül, hogy elhagyják a párjukat. Pedig egy alapos átgondolást talán érne a dolog…