Te + Én

Amikor egyszerre kell anyának és apának lennünk

Akár megözvegyültünk, akár elváltunk, hatalmas feladat szakad a nyakunkba: nemcsak anyaként, hanem sokszor apaszerepben is helyt kell állnunk. Lehetetlen feladat? Igen, de mégis megpróbáljuk.

Ha a gyerek édesapja kikerül a képből, elképesztő feladat szakad a nyakunkba. Ha lányunk van, akkor még csak-csak elboldogulunk, de hogy legyünk férfi példaképe a fiunknak? Sok anya érez emiatt bűntudatot, még akkor is, ha semmit sem tehetett azért, hogy az apuka velük maradjon. A bűntudat mellett még egy dolog üti fel a fejét gyakran: a kimerültség. Nincs kivel megosztani a felelősséget, nincs egy másik váll, amelyiken a gondok-bajok nyugodhatnának, egyedül vagyunk a vészhelyzetekben, az idegesítő napokon, egyedül kell minden pénzt megkeresnünk, és ha nincs segítségünk, egyszerűen nem tudjuk kipihenni magunkat. Ez hosszú távon nemcsak idegessé és ingerültebbé tesz, de a végén fásulttá vagy rossz esetben beteggé is válhatunk. Próbáljunk meg megszabadulni a bűntudattól akár szakember segítségével, és ne akarjunk terminátorként mindent egyedül megoldani.

Fotó: iStock.com/Halfpoint

Fotó: iStock.com/Halfpoint

Érdemes segítséget kérni

Alapvetően a család, a gyereknevelés két szülőre van kitalálva, ugyanolyan fontos az apa szerepe, példamutatása, a családdal töltött ideje, az ő hozzáállása, szemlélete, energiája, mint az anyáé. Mégsem lehetünk két ember egyszerre. A férfias feladatokhoz nyugodtan kérjünk segítséget. Mozgósítsuk a nagyszülőket, nagybácsikat, keresztapákat, barátokat, és kérjük meg őket, hogy rendszeresen foglalkozzanak a gyerek(ek)kel. Menjünk el együtt kirándulni, sétálni, hadd figyelje meg az aprónép, hogyan működnek a férfiak, az apák. Fontos, hogy a család összefogjon, így mindenkinek kicsit könnyebb lehet elviselni az apuka hiányát, és megelőzhetjük azt, hogy a kisfiú próbálja meg magára venni a családfő szerepét.

Ne szidjuk az apát

Minél többet van távol az apa a családtól válás esetén, annál inkább felértékelődik a vele töltött idő, és minden hozzá kapcsolódó apróság. Nincs azzal semmi baj, ha a gyerek ragaszkodik hozzá, várja, hívja, és a tőle kapott tárgyakhoz is extrém módon ragaszkodik. Segítsünk neki megőrizni az emlékeit, nézegessünk együtt fényképeket, és bár arról beszélhetünk, hogy nekünk milyen érzéseink voltak a gyerek apjával kapcsolatban, hogy szomorúak vagyunk, vagy csalódottak, de soha ne akarjunk beavatkozni a gyerek saját érzelemvilágába. Ha ő imádni akarja az apját, minden joga megvan hozzá. Épp ezért ne szidjuk se az apát, se a családját előtte, és ne várjuk el, hogy más férfit fogadjon el apjaként. Ha új párunk lesz, ő is maximum mostohaapuka lehet – de annak kitűnő.

Fotó: iStock.com/VasylDolmatov

Fotó: iStock.com/VasylDolmatov

Mi a helyzet az anyaszerepbe kényszerülő apákkal?

Sajnos megtörténik, hogy az anyuka veszti életét, vagy válás után ő lesz az, aki csak ritkán látogatja a gyerekeket. Ilyenkor az apuka kerül iszonyatosan nehéz helyzetbe, főleg akkor, ha korábban a szülői teendőknek csak kisebb részét vállalta magára. Meg kell tanulnia étellel, tiszta ruhával ellátni a gyereket, gondoskodni róla, türelmesnek, kedvesnek lenni akkor is, amikor fáradtan esik haza a munkahelyéről, és ha lánya van, akkor zavarba ejtő részletességgel ismerkedik meg a női lét rejtelmeivel. Minél kisebb a gyerek, annál nehezebb a helyzet, és az apuka ugyanazzal a magányossággal, félelemmel, túl nagy felelősséggel küszködik, mint a hasonló helyzetű egyedülálló anyák. Nem véletlenül tartották régen teljesen természetesnek, hogy a megözvegyült vagy elvált férfi hamar újranősült, hiszen szükség volt az asszonyi kézre, a női energiákra. Manapság már az apák is helyt tudnak állni egyetlen szülőként, de nekik is sokkal könnyebb a dolguk, ha az édesanyjuk, lánytestvérük rendszeresen segít nekik, és ha van kivel megosztaniuk a gyereknevelés minden baját-örömét.