Te + Én

Ne csak az időjárásról merjünk beszélgetni!

„Milyen enyhe őszünk van! Remélem, hétvégén is sütni fog a Nap!”, „Mik a terveitek karácsonyra? Pulykát esztek? Halászlevet? Aha, mi is!”, „Csinos a cipőd! Hol vetted? Én is hasonlót keresek…” Ezek csupa olyan felszínes beszélgetések, amik különösebben nem is érdekesek, nem gondolkodtatnak el minket, nem is tesznek boldoggá, mégis, a legtöbb diskurzusunk ilyenekből áll.

Néhány éve végeztek egy felmérést, amin az emberek 90%-a vallotta be, hogy beszélgetett az időjárásról az elmúlt hat órában. 38%-uk az elmúlt egy órában folytatott eszmecserét erről az érdekfeszítő témáról! A teljes képhez hozzátartozik, hogy britekről van szó, akiknél köztudomású, hogy az időjárás kedvelt téma, mégis, ez elég beszédes adat bájcsevegéseink mennyiségéről. Egy ellenpélda: mikor volt a legutóbbi beszélgetésünk, aminek során azt éreztük, bárcsak több időnk lenne erről beszélgetni?

(Fotó: unsplash.com)

Mi áll a háttérben?

De ha ennyire untat minket a bájcsevegés, akkor miért képezi ennyire szerves részét életünknek? Miért nem beszélgetünk olyan témákról, amik valóban foglalkoztatnak minket? Az ok egyszerű: a felszínes csevegés arra szolgál, hogy elkerüljük a társadalmi kockázatvállalást. Ha a munkahelyi ebéd közben, a buszon összefutva, de akár egy baráti vacsora során olyan témákat kezdenénk el feszegetni, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel, vagy mire emlékeznénk vissza boldogan majd a halálos ágyunkon könnyen lehet, hogy visszautasításba futnánk, darázsfészekbe nyúlnánk. Úgy gondoljuk, jobb a békesség, pedig ki tudja, milyen értékekkel gyarapodna életünk, ha meghallgathatnánk az unalmasnak tűnő kollégánk legkönnyfakasztóbb élményét!

Házibuli, meglepő szabályokkal

Két brit pszichológusprofesszor érdekes kísérletet rendezett barátaik körében. Meghívták őket egy összejövetelre, azonban a részvételnek két feltétele volt: az egyik, hogy a házibulikon szokásos folyamatos fluktuációt elkerüljék, hogy este fél nyolc és nyolc között kellett megérkezni – aki nem ér oda nyolcra, az inkább ne is jöjjön. A másik pedig, hogy a bulin tilos a bájcsevej! A meghívottakat nagyon felvillanyozta a rájuk váró mély beszélgetésekkel teli este, és készek voltak a szabályok betartására. Mi több, még az esemény előtt próbáltak érdeklődni, mi is számít felszínes témának: a jövő nyári tervek? A foci? A munka? Segítségül a szervezők összeírtak egy csomó beszélgetésindító témát, ami valóban értékes és elgondolkodtató lehet. Az összejövetel fantasztikusan sikerült, az újradefiniált szociális normák körében mindenki meglepően kényelmesen érezte magát. A szabályokat betartották, és olyan témákról beszélgettek, mint az öngyilkossági prevenció, a domina uralta szex művészete, vagy éppen hogy kinek adományoznák a veséjüket, ha szüksége lenne rá. A komoly témák megszabása nem korlátozta a résztvevők szabadságát, sőt! Az utólagos felmérés során egyöntetűen azt állították, rég érezték magukat ilyen felszabadultan. Azzal, hogy mindenki tudomásul vette és elfogadta, hogy a mai estén szociálisan kockázatos témák lesznek terítéken, elmúlt a szorongás attól, hogy vajon hogyan fogadják majd véleményüket a többiek.

Ha kedvet kaptunk ahhoz, milyen lehet értelmes beszélgetéseket folytatni a szokásos unalmas csevegés helyett, akkor merjünk kockázatot vállalni! Rendezhetünk mi is egy találkozót hasonló szabályokkal, vagy kísérletezhetünk közepes mélységű témákkal a munkahelyi ebéd során. Eleinte lehet, hogy furcsa lesz, de ha ráérzünk az inspiráló eszmecserék erejére, többé nem lesz kedvünk az időjárásról beszélgetni!

(Azért ha tényleg tetszik a másik cipője, megkérdezhetjük, hol vette, de ezt őszinte érdeklődésből tegyük, és ne azért, hogy elkerüljük a kuka liftben álldogálást!)