×

Te + Én

Nyomjuk el, vagy eresszük ki a dühünket?

Közkeletű pszichológiai tévhit, hogy ha dühünket szabadjára engedjük, ha csapkodunk, kiabálunk és káromkodunk, akkor megkönnyebbülünk, dühünk elszáll, és két perc múlva a nyugalom mintaképeiként folytathatjuk napunkat.

Úgy hisszük, ha elfojtjuk, csak megbetegít minket, ha túl sokáig fojtjuk el, akár meg is őrülhetünk, vagy egyszer csak kitörhet belőlünk, mint a láva! Ezek valójában mind hamis állítások, és ha belegondolunk, könnyen rá is jöhetünk, miért.

Fotó: Pexels/ CC0 License

Fotó: Pexels/CC0 License

Az érzelmek nem úgy működnek, hogy „egy bizonyos mennyiség” termelődik bennünk, amit „ki lehet adni”. Nem „fogyunk ki” az örömből, ha sokat mosolygunk, és a szomorúság sem azért múlik el, mert kisírjuk magunkat. A negatív érzelmek akkor múlnak el, ha feldolgoztuk őket, amiben segíthetnek bizonyos viselkedések. De a sok kiabálástól és agresszivitástól haragunk nem elmúlik, hanem éppen elmélyül. Sőt, ezáltal szokásunkká válhat ez a fékevesztett állapot, hiszen tulajdonképpen adrenalin termelődik, ami felpörget minket. Valójában viszont stressz-szintünk csak növekedik, és ennek hosszú távú következményei megbetegítenek minket.

Természetesen a másik véglet sem egészséges, ha soha nem fejezzük ki mérgünket, hanem csendben magunkba fojtjuk a sérelmeket, hiszen ilyenkor belülről marcangoljuk magunkat, ami megint csak a stresszreakciót növeli bennünk.

A negatív érzelmek, így a harag helyes kezelése abban rejlik, hogy megtanuljuk nem elragadtatni magunkat az érzelmek által. Ha valamilyen konfliktusba kerülünk, megsértenek minket, azt a megfelelő formában az illető tudtára hozzuk, hogy közösen oldjuk meg a kérdést. A rendszeres megbocsátás gyakorlása sokat segíthet érzelmeink kezelésében.