×

Te + Én

Felismerhetjük, ha párunk manipulál minket

A manipuláció általánosságban véve is káros dolog, pláne akkor, ha a saját párunk használja arra, hogy elérje, amit szeretne. Sajnos attól függetlenül, hogy nem szép viselkedési forma, nagyon sokan űzik, legtöbben annyira tökélyre fejlesztették, hogy nagyon nehéz megállapítani, mikor manipulálnak bennünket, és mikor nem. Ha azonban figyelünk ezekre az apró jelekre, könnyebben rájöhetünk, vajon az orrunknál fogva vezetnek-e bennünket a kapcsolatunkban.

Pszichológiai szempontból így fogalmazhatjuk meg a legjobban a manipuláció lényegét: olyan viselkedésminta, amely során ismerjük annyira a másikat és annak gyenge pontjait, hogy visszaélhetünk vele azért, hogy előnyhöz jussunk, kontrolláljunk vagy uralkodjunk a másik felett. Kétfajta manipulációs módszer létezik: az egyik a rejtett, a másik pedig az agresszív, a kettő pedig sokszor még egybe is folyik.

Már a definícióból is látszik, hogy nem éppen becsülendő viselkedésről van szó, mégis nagyon sokan és nagyon ügyesen űzik – úgy, hogy az áldozat általában észre sem veszi, mi történik vele. Ha sejtjük, hogy a másiknak vaj van a fején, és gyakran ébredünk rá arra, hogy olyan dolgokat teszünk vagy nézünk el, amelyeket nem is mi akarunk tulajdonképpen, akkor van esély rá, hogy profi manipulátorral van dolgunk. Hogyan ismerjük fel pontosan, ha baj van?

(Fotó: Unsplash.com)

Előbb kérdez, aztán közöl

A manipulátorokra jellemző, hogy egy adott szituációban először kérdeznek, feltérképezik a hozzáállásunkat a dolgokhoz, majd kifürkészve a gyengeségeinket, ott csapnak le, ahol a legsebezhetőbbek vagyunk. Tegyük fel, hogy haza akarunk menni meglátogatni a családunkat, de a párunk nem akar velünk tartani, mi viszont szeretnénk, ha jönne. A manipulátor hagyja, hogy elmondjuk, miért szeretnénk hazamenni (példának okáért: az édesanyánk születésnapja van, és már egy ideje nem találkoztunk vele egy csúnya veszekedés miatt), majd megkeresi a gyenge pontot (a veszekedést), és a visszájára fordítja a helyzetet. Az adott példánál maradva például meggyőz minket arról, hogy az édesanyánknak kellene békejobbot nyújtania, és nem szabad elgyengülnünk – az eredmény az, hogy neki sehová nem kell mennie, mi pedig nem neheztelünk rá emiatt.

Manipulálja a tényeket

Szerencsére alternatív tények még mindig nem léteznek, pedig a manipulátor nagyon szeretné, ha léteznének – így marad számára az egyszerű hazugság, amihez addig ragaszkodik, amíg végül mi magunk meg nem kérdőjelezzük azt, hogy valójában kinek van igaza. A manipulátor annyira hitelesen és őszintén tud hazudni, hogy egy idő után a saját memóriánkat és ép eszünket is képesek vagyunk kétségbe vonni, és elhinni neki, hogy valóban úgy történtek a dolgok, ahogy ő mondja. Ez nagyon veszélyes fegyver a kezében, ezért ha felismerjük a módszert, azonnal szembesítsük vele, mert ha elharapódzik, komoly pszichológiai rendellenességek fakadhatnak belőle.

Ignorál minket

Nem feltétlenül konfliktushoz köthető a manipuláció: az is ugyanolyan hatásos lehet, ha a másik egy nemkívánatos viselkedésünk során egyszerűen úgy tesz, mintha nem léteznénk. Nem válaszol a hívásokra, nem ír vissza semmilyen platformon, és ha találkozunk is távolságtartó és hűvös – egy nő számára ez talán még nehezebb, mint a konfliktusos verzió. Ilyenkor ugyanis a manipulátor azt akarja elérni, hogy a másik kicsinek és jelentéktelennek érezze magát, és megadja magát az ő akaratának.

Felemeli a hangját

Ha minden kötél szakad, a manipulátor képes agresszív eszközökhöz is folyamodni. Ezt már csak akkor teszi, ha végképp minden módszere csődöt mondott, és az a célja vele, hogy kicsinek és jelentéktelennek érezze magát a vitapartnere. Erővel próbálja legyőzni a másik érveit, és nem hallgat meg semmiféle ellenvetést vagy észérvet. Ez már az agresszív manipuláció témakörébe tartozik, ami nem sokkal veszélyesebb, mint az alattomos manipuláció – itt legalább tisztában vagyunk vele, mikor erőlteti ránk a másik az akaratát, míg a másik esetben sokszor évekig lehetünk áldozatok, mielőtt rájövünk, mi történik.