Te + Én

Bármit azért, hogy szeressenek

Szeretjük, ha szeretnek minket. Ha népszerűek vagyunk a suliban, kedvelnek a kollégák, egekbe magasztal a főnökünk. Mi több, ha valakiről úgy sejtjük, nem tartozunk a kedvencei közé, még akkor is, ha csak egy néni néz ránk csúnyán a buszon, vagy a pincér az étteremben, kétségbeesetten igyekszünk tenni valamit, hogy valahogy mégis jobb színben tűnjünk fel előtte. De miért?

Tetszik vagy sem, a szeretet feltételes. Legalábbis a legtöbb, talán az anyai szeretetet leszámítva. De ez csak egy a sok közül, minden más kapcsolatunkban a másik kedvére kell tennünk, szimpatikussá kell válnunk számára ahhoz, hogy kedveljen minket. A szeretet iránti vágy evolúciós örökségünk.

Fotó: Unsplash/ Jakob Owens

Fotó: Unsplash/Jakob Owens

Az ember társas lény, és régen csak a közösség támogató közegében tudott túlélni. Ha valakit kitaszított magából a családja, törzse, akkor az nagyjából garantáltan halálra volt ítélve: sokkal nehezebben szerzett magának élelmet, nehezebben teremtette meg a biztonságos otthont, és nem volt esélye utódot nemzeni, így fenntartani vérvonalát.

Nem csoda hát, hogy igyekezett mindenki a közösség írott és íratlan szabályait betartani, társai jóindulatát kivívni.

Ez persze ma sincs másként: szeretjük, ha környezetünk kedvel minket – pláne szeretjük a kölcsönös kötődést, a párkapcsolatot, barátainkat, családunkat. Ezen kapcsolatok stabilitásáért, a bizalom megőrzéséért valóban aktívan tennünk kell.

Azonban ha legközelebb azon kapjuk magunkat, hogy egy számunkra tulajdonképpen közömbös személy vagy egy idegen szeretetére áhítozunk, gondolkodjunk el rajta, megéri-e. Tényleg érdemes energiát fektetni abba, hogy egy távoli kolléga kedveljen minket? Vagy a recepciós kitörő örömmel fogadjon minket?

Higgyük el: egyrészt nem foglalkoznak velünk mások annyit, mint gondoljuk, másrészt nem attól leszünk jó emberek, hogy sokan szeretnek minket. Engedjük el a felesleges rágódást, bánjunk mindenkivel tisztelettel, udvariasan, de több energiát csak azokba a kapcsolatokba fektessünk, amikbe valóban megéri!