Úgy érezzük, más emberek lettünk mellette
Ez persze nem azt jelenti, hogy megváltoztunk, hogy a párunk megváltoztatott bennünket. Illetve valamennyire mégis: a legjobbat hozzuk ki egymásból, és az énünk egy pozitívabb változáson ment keresztül az elmúlt időszakban. Könnyedebbek, boldogabbak és őszintébbek vagyunk, mint a mostani partnerünk előtt? Akkor lehet, hogy ő valóban a lelki társunk is.
(Fotó: illusztráció pexels.com)
Kompromisszum kompromisszum hátán
Jó értelemben, természetesen. Vagyis ha valamiben nem egyezünk, esetleg vitázunk, annak mindig kompromisszum a vége. Mindketten engedünk, mindkettőnknek igaza van, amit el is ismerünk. S a vége mindig békés és mindkettőnk számára optimális.
Nincs templom, nincs harang
Minden tökéletesnek tűnik, valamiért mégsem az esküvőnk tervezésén jár az agyunk? Még meg sem kérte a kezünket? Két ember úgy is lehet egymás mellett boldog, hogy nem a házasságkötésen jár az agyuk. Sőt, ha a pillanatnak élünk, és az mindkettőnk számára optimális, jól érezzük magunkat, nincs hiányérzetünk, miért kellene arra várni, hogy megszólaljanak az esküvői harangok?
Szülők, barátok jóváhagyása
Na nem mintha ettől függene a boldogság, de azért mégis kiteljesítheti, ha a párunkat a barátaink és a szüleink is elfogadták, vagy mondjuk úgy, jóváhagyták. Ez azt is mutathatja, hogy szerintük is összeillünk, hogy jól választottunk – olyasvalaki van mellettünk, aki azok szerint is kiváló pár a számunkra, akik nagyon jól ismernek bennünket.
Már nincs meg a szikra
Merthogy a kezdeti szikra idővel mérséklődik, esetleg eltűnik – mi mégis ugyanolyan könnyeden és boldogan kelünk a párunk mellett mindennap. Vagyis ha a partnerünkkel hosszú évek múltán is ugyanolyan vibráló kettőnk között a levegő, és még mindig megvan az a kis plusz, ami emlékeztet bennünket a kezdeti szikrára, akkor szinte biztos, hogy különleges kettőnk között a kapcsolat.
