Te + Én

Áldás vagy átok egy anyós?

Anyósunk lehet a legjobb barátunk, az áldás, de lehet a legnagyobb ellenségünk is, rajtunk múlik. Rajtunk múlik?

Azok a szerencsések, akiknek van anyósa, tudják, hogy ez bizony kényes téma.  Ha még nincs semmi probléma közöttünk, biztos, hogy egyszer majd lesz? És ha épp nagyon rosszban vagyunk, van rá esély, hogy egyszer megjavul a kapcsolatunk? Ki tudja? Mindenesetre összeszedtünk néhány fontos anyóskezelő szabályt.

„Kicsi fiam”

Az anyósunk a párunk anyja. Az egyetlen anyja (jó esetben), tehát sose pocskondiázzuk előtte nyíltan, legfeljebb finoman hívjuk fel a figyelmét, milyen viselkedési formákkal nem értünk egyet. Amikor pedig ő szidja, mindig védjük meg, abból nem jöhetünk ki rosszul!

„Az a nő”

Igen, mindig azok a nők leszünk, akik elvettük a kisfiát és természetesen sosem fogunk úgy gondoskodni róla, ahogy ő tette. Ezért legegyszerűbb, ha meg sem próbáljuk. Csináljunk minden a magunk elképzelései szerint, amellett persze, hogy kedvesen meghallgatjuk, hogyan kéne. Sosem fogja megtudni, hogy nem úgy hajtogattuk össze a törölközőket, ahogy az neki tetszene.

„Nagymami”

Amikor kiborít minket, próbáljunk elvonulni és koncentráljunk a jó tulajdonságaira: szereti a fiát, imádja az unokáit, jól főz, tiszta, pedáns (még ha túlzásba is viszi néha), ne pedig arra, mennyire meg tud bántani minket egy-egy fél mondatával. Gondoljunk bele, remélhetőleg egyszer majd mi kerülünk az ő helyére, s mi fogjuk okítani azt a majdani szerencsétlen lányt vagy fiút, mit hogy kéne rendeznie a saját életében.