Te + Én

Ne féljünk az egyedülléttől – A rettegés nem hoz szerelmet

Ha kapcsolatfüggőek vagyunk, akkor valószínűleg még nem alakult ki a saját személyiségünk teljesen. Mindig kell valaki, aki megerősít, védelmez, irányt mutat, vagy csak ott van mellettünk. Persze nincs jobb, mint odabújni ahhoz, aki igazán szeret. De ne azért bújjunk hozzá, mert különben nem találjuk meg önmagunkat, hanem azért, mert ez jólesik nekünk.

De vajon hogyan szabadulhatunk meg attól a félelmünktől, hogy valójában mi külön nem is létezünk? Hogy lehetünk így valóban független személyiségek?

Fotó: Pexels/ CCO License

A függetlenség első jele a valódi függetlenség

Minél jobban ragaszkodunk a másikhoz, annál jobban hasonlítunk arra a magzatra, aki még nem tud a köldökzsinór miatt elszakadni az anyukájától. A párunk azonban nem az anyánk vagy az apánk. Ő a társunk, akivel együtt élünk boldogan. De nélküle is egészek vagyunk.

Ne rettegjünk a megcsalástól

A párkapcsolatban a bizalom a legfontosabb. A jelenben élünk, és a jövőt tervezzük. A múltból maximum tanultunk, de azt újraélni teljesen felesleges. Ha féltékenyek vagyunk párunk múltjára, akkor valójában azt mondjuk ki, hogy mi vagyunk a kezdet és a vég. El kell fogadni, hogy mindkettőnknek volt egymástól független élete, sőt lehet, hogy még lesz a jövőben is. A jelent alakítsuk úgy, ahogy mindkettőnknek a legkényelmesebb. Ne rettegjünk a holnaptól! Itt és most mi vagyunk, én és ő.

Túlzott féltés

Néha úgy gondoljuk, ha valakit szeretünk, akkor rettegésben kell élnünk. Jaj, csak ne legyen semmi baja. Jaj, csak minden rendben legyen vele. Nehogy beteg legyen, nehogy baleset érje, nehogy elhagyjon, nehogy megfázzon, és a többi. Az aggódások 99,9%-a alaptalan. Ráadásul így a saját önbizalmunkat is tönkretesszük. Próbáljunk meg úgy élni, hogy az mindkettőnknek jó legyen. A felesleges félelmeinket pedig dobjuk magunk mögé.