Néhányan megütik a jackpotot, mert rendkívül jó és szoros kapcsolatot tudnak ápolni az anyósukkal. Ilyenkor senki sem érzi magát fenyegetve, megvan az összhang, és eszébe sem jut senkinek az ellenségeskedés. Ugyanakkor nem mindenki ennyire szerencsés, és nem véletlen a számtalan anyósvicc sem. Ha az anyuka vetélytársat lát a gyermeke kiszemeltjében, féltékeny, és megpróbálja irányítani a fiatalok életét, nagy valószínűséggel tartós rossz viszony fog kialakulni közöttük.
(Fotó: illusztráció pexels.com)
A szélsőséges rossz tényleg létezik
Olyan esetre gondolunk, mikor a párod anyukája mindent irányítani akart. Az első gyermek születésénél az anyós a saját akaratát szeretné érvényesíteni mindenben. Mivel már tapasztalt anya, az unokáit is ő akarja nevelni, és nem hagy életteret a fiataloknak. Nagyon megvisel egy nőt érzelmileg, ha kétségbe vonják, hogy az anyaszerepnek eleget tud-e tenni. Tönkre tehet mindent, ha az anyós nem tiszteli a pár életterét, nem hagyja, hogy kiteljesedjenek, és irányítani akarja őket. Néha az anyósok teljesen elvesztik a kontrollt. Lehet, hogy csak a jóindulat vezérli őket, de ha nem kommunikálunk velük erről, akkor a fejünkre nőnek teljesen, ami akár a kapcsolat végét is jelentheti.
Vannak köztük angyalok is!
Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy az anyósunk az idegeinkre megy, nehéz elhinni, hogy nem csak ez a típus létezik. Lehet harmonikus a kapcsolat közöttünk, segíthetnek és támogathatnak minket. Létezik olyan viszony is, amikor az első perctől kezdve remekül megértjük egymást az anyóssal, aki tanácsokkal lát el, de azokat sohasem erőszakolja ránk. Olyan is előfordulhat, hogy anya-lánya kapcsolat alakult ki közöttük, és a szakítás után is baráti maradt a kapcsolatuk. Kikérik egymás véleményét, jókat beszélgetnek, de a régi szerelemről egyikük sem beszél. Az már a múlt, és a fiú anyja egyébként sem akar bírói szerepet vállalni. Bízik abban, hogy a fiatalok pontosan tudták, mi miért történik, de eszébe sem jutott befolyásolni a történteket.
Bizonyára nem ez az egyetlen eset, amikor a jó archetípusról van szó, de valahogy elterjedtebbek a rémmesék. Az nem izgalmas és érdekes, ha jól megértjük egymást, ha harmonikus a kapcsolat, vagy ha minden a legnagyobb rendben van. A sok anyósvicc nyilván a szélsőségekre épít, és el kell ismernünk, hogy néhányan rászolgáltak erre a megítélésre.
(Fotó: illusztráció pexels.com)
Hogyan kezelhető a probléma?
Lehetne okos tanácsokat adni arra vonatkozóan, hogyan kerüljük a problémát, de az a helyzet, hogy egy kapcsolat két emberen múlik. Ha az anyós túlzottan kötődik a gyerekéhez, nehezére esik az elengedés, vagy épp irányításmániás, akkor valószínűleg folyton feszült lesz a helyzet. A személyiséget nem tudjuk egy pillanat alatt megváltoztatni, akad viszont néhány tipp, melyek segíthetnek kezelni a nehéz eseteket.
Próbáljunk meg érzelmileg nem bevonódni, ne kezeljük őt úgy, mint egy második anyát! A távolságtartás nekünk is a hasznunkra válhat, ha nem bensőséges a kapcsolatunk a párunk édesanyjával.
Értsük meg az ő álláspontjukat is! Gyakran egy új szerelem miatt kevésbé érzik magukat fontosnak, és nehéz elviselni, hogy már nem ők a legfontosabbak, nehezen engedik el a gyerek kezét. Ne érezzük a személyünk iránti támadásnak a viselkedésüket! Időre van szükségük, hogy megbarátkozzanak a helyzettel.
Tudatosan kerülni kell a konfliktust! Nekünk is realizálni kell azokat a pontokat a személyiségünkben, viselkedésünkben, melyek támadási felületet jelenthetnek. Ha egy légtérben tartózkodunk, próbáljunk meg álarc mögé bújni és tudatosabban viselkedni. Azt a rövid időt kibírjuk, és magunkat is rengeteg stressztől kíméljük meg.
Ha végképp nincs megoldás, használjuk ellene a saját a fegyverét! Ha gyakran ébreszt bennünk bűntudatot, akkor néha mi is megtehetjük ezt. Persze ezt rendkívül okosan kell kivitelezni. Nem az a cél, hogy vérig sértsük, csupán annyi, hogy görbe tükröt állítsunk elé, és ráébresszük, hogy mi a probléma.
És a legfontosabb: ne felejtsük el, hogy nem az anyósunkat választottuk életünk párjául. Még ha meg is nehezíti az életünk, a szerelmünk és a gyerekek miatt megéri kitartani!
