Jó lenne, ha a kommunikáció mennyisége nem csak a napi 5-10 perc lenne, ami egyébként is legtöbbször inkább logisztikai egyeztetés, hanem egy 20-30 perc naponta, azaz 2-3 óra hetente, ami MINŐSÉGI beszélgetés lenne. Egyik kedvenc szavam mostanában, ami egyre többször előfordul önismereti cikkekben, videókban, podcastekben is, a KAPCSOLÓDÁS. Amikor valóban kapcsolódunk egymáshoz, teljes figyelemmel fordulunk a párunk felé, meghallgatjuk, együttérzünk, vele vagyunk az „itt és most”-ban.
(Fotó: unsplash)
Na de milyen is az a minőségi beszélgetés? Milyen a valódi kapcsolódás?
A kommunikáció 5 szintjét szokták elkülöníteni, ami leginkább Rosenberg – az Erőszak Mentes Kommunikáció (EMK) atyjának nevéhez fűződik, de ő azért nem pontosan így írta le. Ez az 5 pont mára már leginkább a tréningek oktatási anyaga, rosenbergi alapokon.
Portik-Bakai Melinda vagyok. Pszichológus, szexológus tanácsadó, képzésben levő pár-és családterapeuta.
Fiatal korom óta tapasztalom, hogy bár “a csapból is a szex folyik”, de igaziból továbbra is hatalmas tabu az, hogy akár egyéni szinten, akár párkapcsolati szinten, vagy a házaséletben valójában mi a nehéz, hol vannak elakadásaink, kimondott vagy kimondatlan félelmeink, vagy éppen mik volnának a vágyaink. A másik fontos felismerésem, hogy a szexualitásunk nem pusztán arról szól, hogy mit (és hogyan) csinálunk, hanem már ott elkezdődik, hogy mit jelent számunkra nőnek / férfinak lenni, hogyan tudom megélni – én éppen – a nőiességemet, hogy érzem magam a bőrömben, és mire van szükségem egy férfitól. Ezek mind-mind olyan témák, amikről életünk végéig lehetne beszélgetni. Most, a Ridikül Kulcskérdések rovatában is bontogatunk ebből valamennyit.
-
Sablonok, vagy folyosói csevej
Ezen a szinten bárkivel és bármikor el tudunk beszélgetni, a tipikus „small talk”-ról van itt szó.
Hogy vagy?- Jól! // Milyen szép időnk van! – Igen, már épp ideje volt a napsütésnek. // Cuki az új fölsőd! – Ó köszönöm. // Ez a légkondi még mindig nem működik? – Hát ja… én se hiszem el…
Ezek a beszélgetések felszínesek, sokszor csak jólneveltségből mondunk valamit, és általában 2-3 mondatváltásnál nem is tartanak tovább, mert akkor már tényleg kellene mondjunk valamit.
-
Tények, vagy híradás
Ez a szint már valamiféle kapcsolatot mutat, de még mindig nem kell ennek mély kapcsolatnak lennie. Valamit közlünk, megosztunk, de csak magát a tényt, nem fűzünk hozzá személyes részt. Legtöbbször másokról is szólnak ezek a hírek, ha pedig rólunk, akkor is csak annyit, amivel nem kell igazán megmutatni magunkat, ami még biztonságos.
Hallom Tamást áthelyezték. – Igen nekem is tegnap mondta a felettesem.
Láttad már az új kávéfőzőt a másodikon? – Nem! Mióta van nekik új?
Holnap megyünk a templomi Kaláka koncertre. – Jaj, köszi, hogy mondod, majdnem elfelejtettem!
-
Vélemények, vagy ötletek szintje
Ez a szint már egy közelebbi kapcsolatot feltételez, mert ha a véleményünket elmondjuk, az már önmagában kockázatvállalás. „A tényekkel nem lehet vitatkozni.” – tartja a mondás. Nos, a véleményekkel igenis lehet, és ha elmondjuk, mit gondolunk, az szülhet ellenérzést, és/vagy ellenvéleményt is. Az ötleteink megosztásával pedig még akár kritikába, elutasítottságba is belefuthatunk. Veszélyes zóna! Ehhez a szinthez tehát már szükségünk van bátorságra is. Egy olyan önbecsülésre, ami segít nekünk elfogadni a kisebb kudarcokat, szembenézni egy, vagy több ellenvéleménnyel is akár. Az előző példákat továbbfűzve:
Hallom Tamást áthelyezték… pedig ő volt az egyik legjobb fej a csoportunkban…
- Hát azért a legjobb fejtől távol állt szerintem, de voltak jó poénjai, az igaz.
Láttad már az új kávéfőzőt a másodikon? Nagyon menő, kapszulás, és irtó finom kávét csinál!
- Akkor köszönöm, nem érdekel. A kapszulás kávéfőzők sokkal környezetszennyezőbbek.
Holnap megyünk a templomi Kaláka koncertre, tavaly jók voltak szerintem, csak túl hosszúra nyúlt…
- Jaj, köszi, hogy mondod, majdnem elfelejtettem! Ja, tavaly hosszú volt, de el lehet jönni a vége előtt, nekünk is belenyúlt az altatásidőbe…
Érzelmek megosztása
Nagyon érdekes volt számomra olvasni olyan cikkeket ugyanebben a témában, erről az 5 szintről, amikor a kommunikáció 5 szintje helyett „az érzelmi kommunikáció 5 szintje” volt a cím. Ahogy mondom, erről az 5 szintről. Lehet érteni, hogy mi számomra az érdekes ebben? Az első 3 szinten nem is beszélünk érzelmekről (!) – tehát az 5-ből csak 2 szint érzelmi. Az mondjuk igaz, hogy véleményem szerint, itt kezdődik el az igazi beszélgetés, az igazi megosztás, a valódi kapcsolódás. Egy párkapcsolat nem is tudna működni csak az első 3 szinten. Nélkülözhetetlen, hogy az érzelmeinkről tudjuk beszélni. És ehhez már nagy bizalom kell. Ha az érzelmeidet megmutatod, sebezhetőbbé válsz. De milyen jó is az, amikor tudjuk vállalni a sebezhetőséget, amikor bízhatunk abban, hogy a másik nem fog visszaélni vele, és tudja fogadni a mélyebb tartalmainkat is.
Képzeld, Tamást áthelyezték… annyira csalódott vagyok, ő volt az egyik legjobb fej a csoportunkban…és dühös is! Meg se kérdeztek minket, és jövő héttől már nincs.
- Ó, emlékszem rá, tényleg jófej volt. Azt hiszem én is pont így éreznék, ahogy te… ez szerintem is eléggé igazságtalan, ahogy a főnökeid ezt intézték… Nagyon sajnálom…
Holnap megyünk a templomi Kaláka koncertre, tavaly nagyon megható volt, meg is könnyeztem talán, de azért másfél óra után már nagyon ficánkoltak a gyerekek, tiszta feszkós volt, hogy mikor tudunk már elindulni…
- Jaj, köszi, hogy mondod, majdnem elfelejtettem! Ja, tavaly hosszú volt, de el lehet jönni a vége előtt, nekünk is belenyúlt az altatásidőbe, ezért a szélére ültünk, és 8-kor eljöttünk.
(Fotó: Shutterstock)
-
Vágyaink, szükségleteink megfogalmazása
Az ötödik szint, ami a párkapcsolati kommunikáció legmagasabb foka. Amikor nem csak az aktuális érzelmeinket osztjuk meg egymással, hanem a hiányainkat is, a vágyainkat, szükségleteinket. Azt gondolnánk, ez „alap” egy párkapcsolatban, nos… nem tudom megerősíteni ezt sajnos. Alap kellene legyen, de nem is olyan egyszerű ez, mint ahogyan gondolnánk. A nulladik lépés ott kezdődik, egyáltalán meg merem-e fogalmazni, hogy hiányt élek át? Hogy vágynék valamire, ami nincs. Szabad-e ilyet mondani a páromnak? Mi van, ha megbántom? Sajnos meglátásom szerint még mindig rengeteg kapcsolat van, ahol nem tudja az egyik, hogy mire vágyna a másik. Mert a másik nem fogalmazza meg igazán őszintén, maximum annyit, hogy „fáradt vagyok, inkább lefekszem”, az egyik pedig nem gondolatolvasó. De ne gondoljuk, hogy annyira könnyű a legmélyebb vágyainkat, szükségleteinket megfogalmazni. Sokszor pszichológusként is találkozom ezzel.
- Azt szeretném, hogy a férjem ne üljön annyit a gépe előtt.
- Próbáljuk úgy megfogalmazni, hogy mire vágysz, mit tegyen, és ne azt hogy mit ne.
- Legyen többet velünk, a gyerekekkel és velem.
- Köszönöm! Erről van szó, ez a valódi szükséglet. Így érdemes fogalmazni:
„Kérlek, tölts velünk több időt, beszélgessünk, társasozzunk, hiányzol!”
- Azt szeretném, hogy anyám ne kritizálja állandóan a gyereknevelésemet.
- És mi lenne a szükségleted, mire vágysz a szíved mélyén?
- Inkább álljon mellém, segítsen, támogasson. A sok kritika elbizonytalanít…
- Már megint elment a haverjaival sörözni, annyira dühös vagyok ilyenkor!
- Mi a baj ezzel? Az jó hogy vannak barátai, nem?
- Az nagyon jó, de van egy felesége is, és utoljára talán fél éve voltunk valahol ketten…
- Arra vágysz, hogy több időt töltsetek kettesben, szeretnéd azt érezni, hogy fontosabb vagy számára, mint a barátai, vagy legalább ugyanannyira fontos.
- Hát igen, de ezt miért kell mondani?
- Neked is jól esne, ha tudnád, hogy hiányzol neki, nem igaz?
Pontosan erről van szó. A vágyainkat kimondani valamiért kockázatosnak éljük meg. Ezért nagyon tipikus működési forma, hogy haragba, és dühbe öltöztetjük a fájdalmunkat, a hiányérzetet. Ha fáj valami, akkor gyenge vagyok, ha dühöt mutatok, akkor erősnek látszom. Az állatvilágban is ezt látjuk, a sebzett állat agresszívvé válik… a gond az, hogy intim kapcsolatainkban épp az ellenkezőjére lenne szükség. Megmutatni a sebezhetőségünket is. Nézd, itt vagyok, ez van velem, most nehéz, fáj, kétségbe vagyok esve, félek, egyedül érzem magam. Valamiért nagyon nehezen tudjuk mégis kimondani ezeket. Pedig itt kezdődnének az intim beszélgetések igazán…
